Ezt az oldalt a legekedvesebb magyarnóta énekesnőmnek emlékére készítettem.

Csodálatos hagjával, dalaival meghődította a világot.

Sajnos már nincs közöttünk, de hangja a lemezeken, kazettákon örökre fentmarad.

Emlékét az utókor örökre megőrzi.

 

 

 

 

 

Jákó Vera.

 

A magyar nóta éneklés koronázatlan királynője.

 

Tanulmányait az Országos Szórakoztató Zenei Központban végezte, majd Molnár Imre főiskolai tanárnál tanult. 1964-ben tűnt fel a Magyar Rádió egyik tehetségkutató versenyén. 1974-től Európában több országban vendég szerepelt. Későbbiekben szinte minden földrészen sikereket aratott. (Brazília, Kanada, Ausztrália, Nagy-Britannia stb.). Előadásait a magas színvonalú éneklés és a kitűnő megjelenés jellemezte, amelyek egyben védjegyévé váltak. A magyar nóta magas színvonalú éneklésével rendkívüli sikereket aratott. 18 hanglemezen működött közre. 1 nagylemeze jelent meg Csendül a nótacímmel. 1985-ben Állami kitüntetésben részesült. Nagylemezén kívül 12 magnókazettája és 6 videokazettája jelent meg. Többször szerepelt a televízióban 1977 szilveszterén közreműködött a Szilveszteri nótaszó című műsorban, ahol 2 önálló dalt énekelt el. 1987-ben halt meg Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található. Emlékére minden évben odaítélik a Jákó Vera-díjat.

 

 

 

Ne szidjatok soha engem.

 

Ne szidjatok soha engem, én a szidást nem érdemlem,
nem tudok más lenni.
Mert akinek a szíve fáj hajnalban is mulatni jár,
nem lesz abból semmi.
Szeretem a cigányzenét az italból sosem elég,
rohanok a végső sötét elmúlás elébe.
Éjszakáról éjszakára azt húzatom a csárdában,
vége van már vége.

Akkor sirassatok engem, majd amikor a szívemben,
nem szólnak már a nóták.
oly kopár lesz, oly kietlen, mint egy sivár őszi kertben,
a hervadó rózsák.
"Hadd menjek én feledőbe, vigyetek a temetőbe,
véssétek egy szürke kőbe ezt a csekély pár szót.
Volt egyszer egy élet vidám, dalos ajkú nótás leány,
kár volt érte kár volt.

 

 

 

 

Válogatás Jákó Vera legszebb dalaiból.